Farsangi fánk vagyis a klasszikus szalagos fánk

szalagos fánk

Ha farsang akkor fánk! De milyen fánk és miért pont fánk? A sokféle fánk között talán a klasszikusnak mondható szalagos fánk nálunk a legelterjedtebb. Nevét az oldalán végigfutó világos csíkról kapta, mely mint egy díszítő szalag öleli körbe az aranybarna süteményt.

Fánkot eszünk farsangkor, van ki babonaságból teszi, mert a néphit szerint varázserővel bír. Különböző hiedelmek terjedtek el a fánkkal kapcsolatban, mely annyira erős volt, hogy egy időben az első kisült fánkok tésztáját eltették, a kiszáradt tésztát porrá őrölték és orvosságként használták egy éven át. De ették őseink azért is, hogy a rágcsálók ne szaporodjanak el a veteményben, valamint azért, hogy a szél ne vigye el a házuk tetejét.
Vidéken különösen a lányos házaknál a farsangi időszakban kötelező volt a már odajáró udvarló ifjút fánkkal kínálni.
A fánk evés hagyományának és nagyfokú elterjedésének a keresztény vidéken talán mégis az a legvalószínűbb magyarázata, hogy az olcsó de kalóriadús tészta segített elviselni a későbbi 40 napos böjtöt.

A fánkot jelenlegi formájában egy osztrák pék özvegyének tulajdonítják. Krapf pék halála után felesége vette át a pékséget. Nagy forgalmú üzletet vitt az asszony, náluk volt a város legjobb kenyere, így gyakorta volt tömeg és sorban állás az üzletben. Történt egyszer, hogy a türelmetlenkedők annyira felbosszantották a Cecília asszonyt, hogy ő egy darab tésztát, amit éppen a kezében tartott, a leghangosabb türelmetlen vásárlója feje felé hajított. Szerencsénkre rosszul célzott és a tészta nem a vásárló arca helyett a kályhán forró zsírral telt  lábasba esett, ahol néhány perc alatt szép aranysárgára sült. Bécsben sokáig Cili golyóinak, majd azóta is Krapfennek nevezik a fánkot.
Vannak akik ennél messzebbre eredeztetik vissza a fánkot, ami nem is csoda, hiszen tájanként más-más névvel, akár különböző készítési móddal, sokfelé megtalálható ez a népszerű édesség… Ilyen a forgácsfánk (herőce vagy csöröge), a rózsafánk és a cseh fánk (talkedli vagy kőttes fánk), de ide sorolható az Amerikában népszerű donuts, vagy a németek kedvence a töltött berliner. De ne lepődjünk meg, ha fánkot kapunk, ha némely vidéken pampuskát, pánkót, huppancsot, kremplit vagy siskát választunk az étlapról desszert gyanánt 🙂

szalagos fánkNos, ennyi fánk történelmi kitekintés után, megmutatom, nálam hogy készül a szalagos fánk. Nálunk a fánk elengedhetetlen velejárója a lekvár, ilyenkor szoktuk az igazi ínyencségeket is elővenni.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 1 tojás és 1 tojás sárgája, 1 dl tej, 3,3 dkg olvasztott vaj (azért ennyi, mert nemes egyszerűséggel levágom a 10 dkg-os vaj harmadát), 5 dkg porcukor, 1 púpos mokkáskanál szárított élesztő, 2 evőkanál rum
olaj a sütéshez, porcukor, lekvár a tálaláshoz

A lisztet beleszitálom a dagasztótálba, a közepébe beleöntöm a langyos tejet, beleszórom a porcukrot és az élesztőt, majd 20 percig békén hagyom. Az élesztő elkezd ébredezni ennyi idő után és ekkor hozzáadom az egy egész tojást és egynek a sárgáját, a rumot és az olvasztott vajat. Alaposan kidagasztom, a liszten nagyon sok múlik, így volt már rá példa, hogy pici liszt kellett még hozzá, de csak nagyon apránként szabad ilyenkor hozzátenni, ha szükséges. Egy rugalmas, kicsit keményebb tészta kell legyen a végeredmény. Fél órát meleg helyen kelesztem, lisztezett felületen kinyújtom úgy kisujjnyira (az én kisujjam 4 mm 🙂 ), utána egy 4,5 cm átmérőjű szaggatóval szoktam kiszaggatni, így 20-25 fánk jön ki belőle. Letakarom és fél órát hagyom a konyhapulton, utána sütöm. Forró, de nem túl forró olajban, a forrósítás után picit visszaveszem alatta hőt. Először a pulton felfelé álló felük kerül az olajba, kb 2 percre, utána fordítom. Én nem szoktam letakarni.

szalagos fánkpapírtörlőre szedem, amit minden adag után cserélek, hogy ne legyen tele olajjal. Ha tehetem langyosan tálalom, porcukorral megszórva, de másnap is finom!

szalagos fánkBár párom a legjobban baracklekvárral szereti, azért ilyenkor egy-két különlegesség is előkerül, most épp az áfonya dzsem 🙂

szalagos fánk

 

 

 

 

“Ím, hát aki mértékkel
szórakozott az étkekkel,
s nem roggyant meg keze- lába,
jöhet a táncos- oskolába.
Járjuk, mint a szél a pusztán,
fölfrissülünk majd káposztán,
s ha még fogát feni falánk,-
frissen sül a farsangi fánk,
kívül piros, belül foszlik,
míg a vendég el nem oszlik.
S aki panasszal van bajba,
menjen a sóhivatalba !” József Attila – Étkek áradata /részlet/

Pin It

Vélemény, hozzászólás?