Nem, az idén már nem sütök… mondtam ezt két napja, de az élet, ahogy szokott közbe szólt… Na jó, most nem durván és nem is képletesen, de megláttam egy pogácsát és azt gondoltam, ezt nagyon, de nagyon ki kell próbálni… most! 🙂
Sütőzacskóban sült oldalas. Nem tudom ki és hogyan találta fel a sütőzacskót, de áldom érte! 🙂 Nagy segítség, hiszen zsiradék nélkül, istenien finom omlós lesz benne minden és ha nem lennék a pirosra sült, akár kicsit megkapatott húsok megszállottja, még mosogatni sem kéne annyit 🙂
Évek óta szerepel a szilveszteri ajánlatokban ez a malac fejecskét formázó pogácsa. Illetve ez és társai, mert mindenki egy kicsit egyedien alkotja meg, mind formázásban, mind ízvilágban. Gondoltam az idén én is csinálok malacokat, hogy malacom legyen jövőre 🙂
Nem akármilyen ajándékot kaptam karácsonyra, hanem igazi ínyencséget, néhány kiló őz húst! Gyerekkorom óta szeretem a vadhúst, ebben biztos szerepe van annak, hogy vidéken élő nagyszüleimnél rendszeresen került az asztalra….
Mit sütsz kis szűcs? Sós húst sütsz kis szűcs? – Ezzel a mondókával jött Párom a konyhába, amikor meglátta, hogy már megint keverek, kavarok… Még roskadoznak a sütis dobozok a karácsonyra készült finomságoktól, így nem csoda, ha családunk legnagyobb édesség pusztítója is sósra vágyik 🙂
Egy igazi vasárnapi reggelivel búcsúzom az év utolsó vasárnapjától 🙂 Ez egy igazi lustálkodós nap lesz, nincs koránkelés, nincs különösebb előre eltervezett munka, főzés sem lesz, mert van még ebből is, abból is egy kicsi, így ahogy elnézem 11 előtt nem lesz reggeli 🙂
Kétféle lencsefőzelék van nálunk az étlapon, az egyik Édsanya féle tejfölös változat, a másikban nincs tejföl (vagyis majd lesz ízlés szerint a tányéron), az füstölt hússal vagy vagy füstölt lével készül. Mindkettőt nagyon szeretjük, nem kizárólag az újévi menü része.
Ezzel a bejegyzéssel kívánok minden kedves Olvasómnak Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket!
“Eb aki a kanalát meg nem eszi” – hangzott el anno réges régen, Mátyás király udvarában. Eb, aki az asztaldíszét meg nem eszi, lesz a mottója, a mi karácsonyi vacsoránknak 🙂
Tavaly csináltam először, nagyon tetszett kis családomnak, főleg Apósomnak, aki nem szereti az édességet 🙂 Akkor sem időm, sem lehetőségem nem volt fotózni, most az ünnepre hangolódás jegyében ez volt a mai reggelink 🙂
A karácsonyi édességek közül ez volt az, amit nagyon sokáig nem ettem meg. Talán mert Nagyim kissé szárazra sütötte, talán a mazsola miatt, vagy csak mert nem tetszett 🙂
Aztán Édsanya hozta egyszer ezt a receptet, no ez megtetszett…
Hókiflit szerintem vagy 20 éve nem ettem… Nagyim sokszor sütött, aztán valahogy feledésbe merült. Most előkerestem a receptjét és egy kedves emlékkel együtt átadom Nektek 🙂
Ez is egy igazi Nagyis recept… Sőt, a mai napig úgy tekerjük, ahogy Nagyim tekerte, hogy a csücsköknél mindenki lássa a tölteléket, hogy aszerint tudjon választani! Nálunk ez nagyon fontos volt mert határozott dió- és mákrajongókra oszlott a társaság 🙂
Ez a kalács szintén ajándékba készült, de lehet az ünnepi asztal dísze is. Mutatós és a tálat sütés után úgy dekorálhatjuk, ahogy szeretnénk… Ha ajándék, akkor személyre szabott üzenet is kerülhet rá, mint nálam…
Az történt, hogy Marka barátnémtól isteni finom csokis kuglófot kaptam karácsonyi ajándékba… aztán az is történt, hogy ki kellett találnom néhány nagyon különböző embernek karácsonyra valami kis apróságot…
Bejgli… nálunk kétféle bejgli létezett, mindkét nagymamám másként csinálta. Én mindkettőt imádtam 🙂 Mára valahogy úgy alakult, hogy az egyik fajtát Karácsonyra, a másikat Húsvétra sütöm…
