Birs ? Bírlak… de ezt már írtam, de tényleg nagyon bejön a birs, legyen alma vagy körte, bár tapasztalataim alapján a piacokon inkább alma van, az én birs almafám, ahogy már mutattam még csak első virágainak bontogatásainál tartott tavasszal, talán jövőre lesz egy-két szem saját termés…

Szóval birs… Jellemzően birsalmát én eddig kompótban ettem, ott is úgy, hogy 1 kg kompót meg volt bolondítva 1-2 szem birsalmával. Aztán ittam még nagyon, de nagyon finom birs pálinkát, egy hozzám közel álló kedves ismerős jóvoltából 🙂

Birsalmasajt? Sose volt az én világom, bár innen onnan barátoktól mindig kaptam és a karácsonyi kuglófban, remekül megállta helyét, de annyira sosem hozott lázba, hogy én készítsek. Az idén egy kedves ismerős meglepett egy zsák birsalmával, így nem volt kibúvó, fel kellett dolgozni! De még mindig nem győztem meg magam birsalma sajt ügyben, így maradtam a dzsemnél, és nagyon nem bántam meg, ez csoda finom lett!

Aki dolgozott már birssel, tudja, nem egy leány álom, sem hámozni, sem darabolni, kicsumázni. Gondoltam egy merészet és a nagy lekvárfőző lábasba bepakoltam 3 kg alaposan megmosott birsalmát, majd be a sütőbe fóliával letakarva, 160 fokon 1 órát melegedett, aztán bent is hagytam egész éjszakára. Reggel könnyedén darabolható, pucolható, jó illatú sárga csodák vártak 🙂
Az így előkészített almákat kicsumáztam, a hibás részeket kivágtam, aztán megmértem, és kilónként 40 dkg nádcukrot adtam hozzá. Feltettem főni kb fél liter vizet öntve alá, és egy kis fűszerzsákban kb 15 db szegfűszeget tettem hozzá, plusz 1 kávéskanálnyi fahéjat. Amikor már kellőképpen puha volt, botmixerrel pürésítettem, és beleszórtam 25 dkg durvára vágott diót. Így főtt még a teljes besűrűsödésig, aztán forrón ment a csírátlanított üvegekbe és a száraz dunsztba.

Az első megbontott üveg nagyjából 10 percig tartott, magában kanalazgatva és diós csigára halmozva tüntettük el.

Igaz, hogy jobb, mint a birsalma sajt? 🙂