Ilyen vagyis hasonló bundás kenyeret Apukámnak csináltam először. Azt mondta, valami nagyon finom vacsorát kér… Egyik kedvence pedig a bundás kenyér. Mármint akkor 11-12 évesen általam is elkészíthető kedvence 🙂

Szirupos nosztalgia következik, aki tényleg csak a receptre kíváncsi, görgessen lejjebb 🙂

Apukám korán itt hagyott minket és ezt a földi világot, lassan 18 éve elhunyt. Nagyon fiatal volt, ahogy akkoriban még én is csak megkésett lázadó éveimet éltem, és rettenetesen haragudtam rá. Szigorú Apa volt, de mindent megtett értem az egy szem lányáért :), és persze a családért. Igazi hedonista volt, imádta a jó ételeket, a finom italokat, élvezte az élet kínálta lehetőségeket, amíg egészsége engedte. Amikor beteg lett szerintem nem a kór fájt neki a legjobban, hanem az, hogy ezek élvezetétől eltiltották… Nagyrészt tőle örököltem az evés szeretetét, bár Ő főzni nem főzött, pedig szerintem varázsolt volna a konyhában, ha nem nevelik belé szülei, hogy az férfiatlan cselekvés.
Viszont élvezettel járt a piacra, vásárolt, alkudozott és minden kofával jóban volt. Neki mindig volt minden, akkoriban divatos szóval élve, ha máshol nem a “pult alól” 🙂 Én pedig imádtam vele menni, élvezettel fürödtem abban, hogy az én Apukámat még a piacon is ismeri mindenki 😀 Ma már én járom végig a piacot nagyokat köszönve az ismerős árusoknak, megállva egyikkel, másikkal beszélgetni még akkor is, ha éppen most tőle nem kell semmi… és igen, ilyenkor úgy gondolom Apu ott van mellettem, néha azt gondolom a vállamra teszi a kezét és kicsit megszorítja: igen, lányom, így kell ezt… szeresd ezeket az embereket, mert ők adnak ételt neked. mert Apukám a zsigereiben, bármennyire is tagadta, hozta a földműves paraszt ősök vérét. Bármilyen korán felkerült a nagyvárosba, a maga választotta életet élni és megtagadni a vidéket, mert akkor az volt divat és benyelte a lázadó ifjú kor, a lelke mélyén mindig tisztelte a földet és az azt megművelőket. Emlékszem sokszor felhívta a figyelmem egy-egy öregasszony kérges, agyon dolgozott kezére, a földtől kiszáradt bőr cserzettségére, a munka maradandó nyomaira.
Hiányoznak ezek a piaci körutak (is)…

Hogy miért pont egy bundás kenyér kapcsán jutnak eszembe ezek a gondolatok? Részben mert tegnap piacon jártam és tudom, Apu most is elkísért. Másrészt egy ominózus bundás kenyér kapcsán, amit úgy 30 éve készítettem neki 🙂 Merthogy nagyon jót akartam… ezért megpakoltam minden földi illetve a hűtőben fellelhető jóval… Akkortájt a technika még nem engedte, hogy ripsz-ropsz lefotózzunk egy ételt, nekünk még fekete-fehér filmes fényképző gépünk volt, így csak ez emlékeimben él ez az ominózus vacsora. De ott élénken 🙂 Sokszor felemlegetjük Édsanyával.
A kisült bundás kenyérből készült egy szendvics, méghozzá emeletes szendvics, amolyan késsel-villával evős. Az első szelet kenyérre került sonka, sajt, és egy kis lekvár, hogy színes legyen, rá egy következő szelet kenyér (Édsanya ezen a ponton jelezte, hogy most kéne abbahagyni 🙂 ), arra savanyú uborka, egy kis pörköltből kicsent hússal, és mustár, majd egy újabb kenyér amire tejföl és csokoládé került díszítésnek.
Bevallom, nem tudom mit tennék, ha elém tennének le egy ilyet, de az én Apukám megette 🙂 Hősiesen, nagyokat nyelve, hümmögve, hogy milyen finom. Sőt, még azt is mondta, hogy innentől kezdve, csak én csinálhatok otthon bundás kenyeret… Aztán persze valahogy lekerült az étlapról nálunk a budás kenyér, és előszeretettel kért a nagymamáméknál töltött hétvégéken bundás kenyeret reggelire… az anyukájától 😀

Hát, valahogy így indult az én konyhai pályafutásom, és a töltött bundás kenyér története… Édsanya erre emlékezve csinált először olyan bundás kenyeret, amikor a két kisült tojásba forgatott kenyér közé sonkát és sajtot tett, igen Ő nem elég hedonista 🙂 Aztán jött a következő lépés, már a betöltött kenyeret bundáztuk. Ha még nem próbáltad, itt az idő, egy tartalmas és igazán finom reggeli vagy vacsora.

Hozzávalók: 2 szelet kenyér, 1 evőkanál tejföl, 1 tojás, 1 szelet sonka, 1 szelet sajt, só, bazsalikom, a tálaláshoz paradicsom.

Mindkét szelet kenyeret megkenem tejföllel, majd közé teszem a sonkát, sajtot és összeborítom, mint egy szendvicset. A sóval és bazsalikommal felvert tojásba forgatom és forró olajban mindkét oldalát megsütöm. Nem esik szét, csak a fordításnál érdemes figyelni kicsit és mondjuk lapáttal fordítani. A felesleges olaj leitatásához papírtörlőre szedem és melegen egy forró teával teszem az asztalra.

Ugye, érthető, hogy az egyik kedvencünk 🙂