Nagyim krumplis pogácsája és megint egy újabb év, ami a szeretteim nélkül telt el… Mindenszentek és a hozzá kapcsolódó emlékezés, mindig kiváltja belőlem is, hogy elmerüljek azon gondolataimban, amiket máskor kevésbé hozok nyilvánosságra…

Írtam már róla, én nem vagyok temetőbe járó ember, az emlékeim bennem vannak, a rideg sírok engem – kimondom őszintén, még ha sokak számára nem is szimpatikus – engem taszítanak. Ha kis is megyek a temetőbe, biztos, hogy nem akkor, amikor tömegek mennek, mert most KELL… Mi itthon gyújtunk gyertyát és csendben emlékezünk. Évek óta én ezen a napon felütöm Nagyim receptes könyvét és abból sütök valamit, valamit, ami igazán rá emlékeztet. Most egy olyan egyszerű dolgot választottam, mint a krumplis pogácsa, ami Apukámnak is nagy kedvence volt, mindig azt mondta: Mama, ezt maga csinálja a legjobban 🙂 És igen, az elronthatatlannak tűnő pogácsa dicsérete mindig büszke örömmel töltötte el nagyikámat.
Pici, szoba konyhás lakásban laktak, ha már öten összejöttünk ebédre, kicsit logisztikázni kellett, hogy elférjünk, egy asztalhoz üljünk, valamint hogy az ételek felszolgálása is zökkenőmentes legyen. Ez a krumplis pogácsa először a maradék krumpli remek eltüntetésére szolgált, vacsorára készült egy kis zöldséggel. Aztán a “kor igényeinek” megfelelően picit alakult a recept vagyis inkább az elkészítés módja, ekkor nálunk inkább kenyér helyettesítő volt, bableveshez készítette Nagyi szinte minden alkalommal. A konyha sarkában volt a konvektor, a kisült pogácsát oda tette, hogy langyos maradjon a téli napokon… Aztán térült-fordult, mindenki jött ment a konyha és szoba között, mire asztalhoz ültünk jött a pörölés velünk, hogy hova a bánatba tüntettük el a fél tepsi pogácsát 🙂 Istenem, így visszagondolva, milyen szeretettel pörölt velünk… és micsoda büszkeség bújt meg benne közben, hiszen kell-e ennél nagyobb siker, mint az egyszerű étel azon dicsérete, hogy felfaljuk mielőtt asztalra kerülne…
Mielőtt végleg elvesznék a gondolataimban, bemásolom a “KÖNYVBŐL” a receptet, ahogy Nagyi írta:

Krumpli pogácsa
maradék tört krumpli vagy püre, 2 tojás, annyi liszt, amennyi kell hozzá. Ha kell, akkor kell még bele só és egy kevés sütőpor. Zsírban kisütni a kiszúrt pogácsákat.

Ez volt az eredeti recept. Én imádtam ezt a változatot is, de aztán ahogy az idő haladt és mindkettejüket diétásabb étkezésre intette az orvos, hiszen a szívük sem volt tökéletes állapotban, az a fránya koleszterint is magas volt, no és cukor betegség is megtalálta mindkettejüket… zsírban sült pogácsa elfelejtve, de Nagyin sem volt egyszerű kifogni, jött a jól bevált pogácsa sütőben készült változata 🙂 A zsírban pedig ha nem sütünk, majd beletesszük a pogácsa tésztába, úgy jobb lesz 😀
Az átalakított recept így néz ki:
Fenti recepthez odaírta a következőket: + 1-2 evőkanál zsír, amennyi a krumplihoz kell. Sütőlemezre rakni, félidőben megfordítani.

Mindenki tud mindent? 🙂
Most pedig következik a Nagyi tepszijéből, Sasó módra változat, ami viszont (sajnos) a mai kor igényeihez igazodva gluténmentes, paleo változat, ami szinte bármilyen liszttel elkészíthető, sőt a tojás is kihagyható belőle, akkor egy kicsit a zsiradék mennyiségén érdemes emelni. Én most nem maradékból, hanem a pontosabb recept érdekében frissen főtt édesburgonyából készítettem, de így arányosítható krumplihoz, édesburgonyához egyaránt.
Egy dolog nem maradhat el róla, a minta 🙂 Ezt Nagyi mindig így csinálta, még a zsírban sült változat is így készült, tehát ennek így kell kinéznie 🙂Hozzávalók: 50 dkg édesburgonya (én fehéret főztem hozzá, de ugyanennyi a krumpli mennyiség is, ha azzal készítenéd), 2 tojás (elhagyható, de akkor +10% zsiradék), kb 35 dkg szezámmag liszt (vagy bármilyen gm liszt), 5 dkg kacsazsír, 1 teáskanál sütőpor, só

Fontos, a burgonyának teljesen ki kell hűlnie, mert a meleg sokkal több lisztet vesz fel!
Villával összetöröm a megfőzött édesburgonyát, teszek hozzá sót, a sütőport, belekeverem a két tojást és a kacsazsírt, utána elkezdem hozzáadagolni a lisztet. Annyi lisztet teszek hozzá, hogy jól gyúrható, nyújtható tésztát kapjak. ha a tészta már nem ragad a kezemhez, akkor tökéletes.
Kinyújtom kb 3-4 mm vastagra és kiszaggatom. A minta a pogácsaszaggatóval kerül a tetejére.
Sütőlemezre teszem és 180 fokos sütőben 10 percig sütőm, utána megfordítom őket és újabb 10 percig sül.

A fenti recept természetesen “normál” liszttel is elkészíthető, abból talán picit kevesebb is elég, de ott is épp annyi kell, hogy a tészta ne ragadjon.

A végére még egy emlék Nagyival kapcsolatosan 🙂 Nagyim kedvenc virága volt a lisianthus. Ágoston Beáta, az általam nagyra becsült cukrász, a cukor virágok mestere épp ma osztotta meg cukorvirágból készült lisianhusát, így engedélyével, most ezt is megosztom itt, emlékül Nagyinak 🙂