Meglátni és megszeretni már egy kép alapján… Na jó, a neve is közrejátszott, hiszen imádom a fahéjas dolgokat. Már a Húsvéti asztalon is gondolkodom, ahol nálunk mindig van sós és édes kalács is. Az idén ez biztos ott lesz a vendégváró finomságok között!

A recept Moha konyhájából származik, itt olvashatjátok. Leírása szerint ez egy Holland péksütemény, melynek eredete egészen a 16. századig vezethető vissza.

Szerintem nagyon hasonlít a mi kürtös kalácsunkra, legalábbis a roppanós kéreg alatt megbújó puha tészta és persze a fahéjas íz, amit a kürtösnél is a kedvencem, nekem egyből ezt juttatta eszembe.

Az eredeti recept szerinti boluson, csak annyit változtattam, hogy nem volt citromom itthon csak narancs, így annak a héját reszeltem bele és kisebbeket csináltam, így 13 db sikeredett. A tekerésre Moha konyha oldalán van fotó, nézzétek meg, nekem sajnos most nem volt módom fázisfotókat készíteni róla.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 evőkanál cukor, 1 citrom vagy narancs reszelt héja, 7 dkg puha vaj, 2 dkg élesztő, 3 dl tej, csipet só
A forgatáshoz: 20 dkg nádcukor, 2 kávéskanál őrölt fahéj

A lisztet tálba szórtam, a közepébe mélyedést csináltam, ide öntöttem a langyos tejet, amibe beleszórtam a cukrot és az elmorzsolt élesztőt. Kb 10 percig hagytam, hogy az élesztő elkezdjen ébredezni, aztán az összes hozzávalóval bedagasztottam a tésztát és 25 percre melegbe tettem a kelesztő tálat. A megkelt tésztából 13 gombócot formáztam és letakarva pihentettem újabb 20 percig.
Ezután a gombócokból kb 30 cm hosszú hurkákat sodortam, és vizes kézzel benedvesítettem őket, ezután beleforgattam a tálcán összekevert cukros fahéjba, majd feltekertem.
A sütőlemezen is pihentek még 25 percet, amíg a sütő felmelegedett 210 fokra, utána 20 perc alatt sültek meg szép pirosra.

Néhány tapasztalati tanács:
Mivel vannak a hajtogatáshoz képek, érdemes alaposan tanulmányozni, esetleg kinyomtatni őket és nem nyakig tésztásan állni a konyha közepén, hogy: áááá, hogy is kell? 🙂
Érdemes az összes hurkát megsodorni, majd utána vizezni a kezünket és a tésztát és úgy jöhet a cukorba forgatás, máskülönben sok időt (és vizet) elpocsékol az örökös kézmosás vagy ragadni fog minden körülöttünk.

Egyébként nagyon finom és nem bonyolult elkészíteni! Nagyon, nagyon érdemes megkóstolni!