Azt már mindenki tudja rólam, hogy a lekvár főzés egyszerű hasznos befőzésből szenvedéllyé nőtte ki magát. Ebben a lekvárban a januárban fel nem használt gyümölcsökkel szerettem volna valamit kezdeni, méghozzá úgy, hogy ismét egy új ízvilág szülessen meg…
Nyaralás címén szilvalekvárt főztünk:) A három napos családi összefogásban készülő lekvár még akkor is kedvencünk lenne, ha nem sikerült volna ilyen finomra:)
Fügét mutatott nekem az élet:) Na jó, nem szó szerint, fogalmazzunk inkább úgy bemutatta nekem a fügét…
Az Anyukám szerint bolondabb már nem leszek, a Párom szerint közeleg a vég, amikor már majd nem tudok mit kitalálni… No, mindketten tévednek, Nektek megígérem a lekvárok/befőzések között sem ez lesz a legelvetemültebb, aminek egyébként csak a neve fura, hiszen a paradicsom nevezhető gyümölcsnek, a sárga paradicsom kifejezetten édeskés, akkor miért ne lehetne lekvár? 🙂
Emlékeimben felidéztem, hogy Drága Nagyim mindig nehezen állt neki a baracknak… Igazából nem tudtam miért. Tavaly amikor sok-sok barack volt a fán, nagy lendülettel nekiláttam, hogy olyan igazi nagymamás barack lekvárt főzzek,
Eszter barátnőm kérésére kezdtem gondolkodni, hogy hogyan is legyen sárgadinnye lekvárja, ha semmi cukrot nem szeretne bele:)
