Írtam már, hogy kevés édesség van amit nemcsak készíteni, de enni is szeretek. Az egyik kedvencem a családi legendáriumba Kedvenc néven bevonult süti, a másik zászlóshajó szintén új nevet kapott nálunk a keresztségben, ez a Sületlen…
Nagyim receptkönyvében Sülttelen fatörzs néven szerepel ez a kávés keksztekercs, amit gyerekként mindig sületlennek hívtam, a család nem kis derültségére, de végül ráragadt a név. Egyike azon édességeknek, amit rendszeresen készítünk, hol Édsanya, hol én. Azért is szeretem, mert nem szárad ki, ha marad is belőle napokig ehető, sőt egyszer egy hét után találtam meg egy kis darabot a spájzban, picit száraz volt, de mégis szétomlott az ember szájában.
Most az élvezeten kívül a VKF 54. fordulója (részletek itt) is remek apropóul szolgált az elkészítésre és nem utolsó sorban arra, hogy megismertessem azzal aki nem ismeri vagy ebben a formában még nem készítette.
Hozzávalók: 30 dkg darált keksz, 10 dkg darált dió, 25 dkg porcukor, 0,5 dl rum, 1,5 dl erős fekete kávé
Krém: 20 dkg cukor, 2 dkg kakaó, 0,5 dl víz, 10 dkg vaj
A kekszet a dióval, porcukorral elkeverjük, majd hozzáadom a kihűtött fekete kávét és a rumot és alaposan kidolgozom, hogy egynemű masszát kapjak. Félre teszem, amíg elkészítem a krémet.
A cukrot a vízzel felteszem egy kis lábasban főni, és kevergetve addig főzöm, amíg a cukor el nem kezd olvadni. Ekkor hozzáadom a kakaóport és tovább főzöm lassú tűzön. Amikor már teljesen felolvadt benne minden és legalább két perce gyöngyözve bugyborékol, akkor lehúzom a tűzről és elkeverem benne a vajat. Teljesen hagyom kihűlni, időnként megkeverem, hogy a teje ne szilárduljon meg.
A kekszmasszát kinyújtom – én két kiterített folpack között szoktam – téglalap alakúra, és rákenem a krém 2/3 részét. Egyenletesen elosztom, aztán piskótatekercs szerűen feltekerem. A külsejét bevonom a maradék krémmel és egy villa segítségével, hullámvonallal díszítem.
Azonnal fogyasztható, de 1-2 óra pihenés igazán jót tesz neki… csak nehéz kivárni 🙂