Az egyik kedvenc játékom ebben a gasztro blogger világban a “blogkostoló”. Bloggerek egymás közt is lehetne a címe, de tényleg nagyon ötletes, itt is mindig van egy Háziasszony/háziúr aki koordinálja az eseményeket, a jelentkezők pedig sorsolás útján kapnak egy párt, akinek a blogjáról kiválasztják mit szeretnének elkészíteni…
Ez ismét egy “szomszédasszonyos” étel, bár már nagyon-nagyon a múltból… Egészen konkrétan a zsenge fiatalságom íz emléke ez a leves.
Ilyenkor tavasszal már nagyon hiányzik a friss zöldség, így mivel még nem terem semmi friss finomság, így beérem egy igazán zöld zöldséggel…
Már sokszor írtam, hogy nagy sajt fogyasztó vagyok, bármit, bármikor képes vagyok sajttal megenni és a sajtot is szívesen akár magában akár bármihez… Természetesen különösen igaz ez a jó minőségű sajtokra…
Február van és tegnap megmutatta a tél, hogy még nem vonul vissza… Ma pedig igazán utálatos időjárást produkált, hideg, nyálkás, esős… ezt szerintem már pelenkás koromban is “brrrrrrrr időnek” hívtam…
A különböző hagymalevesek szerintem sosem mennek ki a divatból, egyszerű, gyors, olcsó és nem utolsó sorban nagyon finom, bármilyen főételhez megfelelő. Sokan sokféleképpen készítik, azonban a hagymaleves klasszikus változatát kevesen ismerik…
Néha csak úgy jön a gondolat: gulyásleves. Ilyenkor én, aki nem is vagyok annyira leves párti, nem tudok ellenállni, gulyáslevest kell főzni… Lehet ez gyerekkori dolog, sokszor volt nálunk gulyásleves, Édsanya kedvence 🙂
Télen sokkal sűrűbben készül nálunk tartalmas leves, mint nyáron, a nyár a bogrács gulyások (mintha az nem lenne tartalmas 🙂 ), a gyümölcslevesek időszaka… Most a jókai bableves került a hétvégi menü középpontjába, több okból is.
Nem, igazán nem ment agyamra a találjunk ki valami újat :)Csak hideg, nyirkos idő van, egy-egy tálka forró leves igazán jól esik ilyenkor és bizony minden nap nem lehet karfiol leves…
Egy leves, kicsit másképp… Póréhagyma, mert szeretjük, mandarin, mert szeretjük és szezonja van… 🙂
