Nos ez lesz az utolsó bejegyzés az év végi nagy eszem-iszom-os időszakról, de ez még olyan, amit muszáj megosztanom Veletek. Leginkább azért, hogy megtudhassa ország világ, hogy készül a “rávarrt” bőrös malacpecsenye 🙂
Sütőzacskóban sült oldalas. Nem tudom ki és hogyan találta fel a sütőzacskót, de áldom érte! 🙂 Nagy segítség, hiszen zsiradék nélkül, istenien finom omlós lesz benne minden és ha nem lennék a pirosra sült, akár kicsit megkapatott húsok megszállottja, még mosogatni sem kéne annyit 🙂
Márton napján ki libát nem eszik, egész éven át éhezik… – tartja a népi mondás és ezen a napon az asszonynak nincs is más dolga, minthogy a libára legyen gondja… Kivételesen azt hiszem jó asszony voltam, ma tényleg (majdnem) csak a libasültemre vigyáztam 🙂
Van aki szereti, van aki zsigerből elutasítja a májat. Mi az előbbi csoporthoz tartozunk, olyannyira, hogy a múlt hétvégén többféle dolog is készült belőle 🙂 Elsőként a hangzatos, ám végtelen egyszerű marshall májat mutatom be.
Lekváros kihívásra készült ez a remek fogás, méghozzá nem is akármilyenre. A CSIKOS lekvárcsalád megálmodója írt ki versenyt, miszerint megadott termékükből kell fantáziálni…
Sokáig nem voltunk barátságban, mármint a hápogó baromfi és én. Talán mert Édsanya nem szereti ezért nem volt családi eledel, nagyszülők baromfi udvarában sem emlékszem, hogy hápogott volna bármelyik szárnyas…
Eljött a VKF (VIGYÁZZ, KÉSZ, FŐZZ!) 54. fordulója, ahol a kávé és tea került a főszerepbe, a forduló háziasszonyának a Coffeinmentes blog írójának köszönhetően. Kávé és tea, de nem a hagyományos értelemben…
Valahogy ott felejtődött… Biztos Veled is előfordul, hogy valahogy bent ragad a hűtőben egy-két dolog.
Nos, én ügyesen elfelejtettem a levesből kiszedett zöldséget felszolgálni a leveshez… persze nem volt reklamáció, gondolom úgy gondolták, megfőzni is elfeledtem 🙂
A sörmártás régóta izgatta a fantáziámat, egyszer láttam valahol étlapon, de végül szokás szerint valamilyen hal étel győzött a választásnál, de valami miatt a fejemben maradt…
Pedig nem szeretem a sört!
Történeteinket mindig az élet írja, én csak jegyzetelek… időnként megkésve…
Mivel az idén kettesben itthon töltöttük a Szilveszter estét, elmaradt a hagyományosnak mondható szilveszteri malacsült, ezt nem tudom “kis tételben” előállítani, így hosszas tanakodás utána a csülök mellett döntöttünk.
Omlós, szaftos hús, fényes roppanó sült bőr… Igen, valahogy így kell kinéznie egy malacsültnek… vagyis mi így szeretjük 🙂
Ez nálunk egy igazi karácsonyi étel, még Apukám kedvéért találtam ki, aki nagyon szerette a kacsát. Amióta Ő nincs velünk, azóta ez az étel tradicionális karácsonyi ebéd nálunk, részben az Ő emlékére…
Lapult a fagyasztóban egy csomagolt darabka bárány steak… Legalábbis annak vettem. Mivel az október, november nálunk az az időszak, amikor a fagyasztó rejtett tartalékai is előkerülnek – közeleg a disznóvágás, kell a hely 🙂 így sorra került ez a hirtelen felindulásból általam vásárolt hús.
Október 23-án a teraszon ebédelni rövid ujjú pólóban, lássuk be ritkaság. Gyönyörű napsütéses időben, még itt a város szélén csak kevés fa készül megválni a lombjától, de tartok tőle, hamarosan egyszerre hull majd le az összes levél…
