Nem klasszikus csőben sült, de nem is klasszikus rakott, amolyan minek nevezzelek étel 🙂 Viszont nagyon finom, remek maradék hasznosítás, nevet pedig kell neki adni, így maradtam a rejtélyesebb csőben sült elnevezésénél.
Bár imádjuk a sonkát, és alig várjuk, az első adagot a friss füstölésből felvágjuk és megkóstoljuk, mégis marad Húsvét után főtt sonka. Ennek elfogyasztása aztán már varázslatokat igényel…
Kicsit bolondosnak tűnhet a cím, de aki ismer az életből, vagy innen a blogról, tudja bolondos vagyok én magam is… De bolondozás ide vagy oda, ezt a receptet a “szükség” szülte… S hogy miért osztom meg? Mert megígértem 🙂
Azzal szerintem mindenki egyetért velem, hogy a hűtő fagyasztó része bármekkora is, mindig kicsi. Azt viszont nem tudom hogy csináltam, hogy kivettem egy dobozt, ehhez ki kellett vennem egy kb.15 cm-es kis csomagot, majd ezt a kis csomagot nem tudtam vissza tuszkolni a helyére…
Hogy miért ludas azt nem kell magyarázni, de hogy mitől kása arra sehol nem lelek megfelelő magyarázatot, sőt már azt is tudom, ha túl kásás nem is szeretjük… persze, mit kell nekem mindig okokat és válaszokat kutatni? Ha egyszer finom, hagyományos, jófajta ételről van szó, meg kell főzni, ahogy Nagyi és pont. 🙂
Holnap, azaz október 31-én lesz a takarékossági világnap. Sokszor elcsodálkozom, rácsodálkozom, hogy mennyi étel megy veszendőbe. Pedig nem nagy dolog egy kis fantáziával új ételként feltalálni a tegnapi maradékot…
Vagy pogácsák, ha szaggatóval daraboljuk és nem késsel, nekem az egyszerűség és a gyorsaság volt itt (is) a lényeg. Természetesen csak az után, hogy fel akartam használni a tepsiből a rengeteg maradék burgonyát:)
Nem tudom ki hogy van vele, krumpli püréből vagy nem sikerül eleget csinálnom, vagy (ez utóbbi a jellemző) mega/giga mennyiséget. Ez történt szombaton is, ráadásul zelleres püré maradt egy fél lábosnyi… Ételt nem dobunk ki, kutya gyerek krumplit nem eszik, így kellett egy gyors ötlet…
