
Valamikor az ősidőkben, amolyan igaz sem volt távolságban már az időben, egyszer Édsanya látott valamelyik újságban -akkor még nem volt divat a főzőműsor- valamilyen töltött kelkáposzta batyut…
Valamikor az ősidőkben, amolyan igaz sem volt távolságban már az időben, egyszer Édsanya látott valamelyik újságban -akkor még nem volt divat a főzőműsor- valamilyen töltött kelkáposzta batyut…
Egy kora novemberi napon készült ez a babgulyás, s mivel ma ismét babgulyás rotyog a tűzhelyen, eszembe jutott, hogy ezt nem osztottam meg Veletek. Pótlom ezt a hiányosságot, mert kétségkívül bográcsban a legfinomabb, de a tűzhelyen készítve is remek hétvégi étek…
Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk sokszor marad zsemle vagy kenyér, amit már nem eszünk meg. Gyerekként megtanultam és azóta is tartom magam hozzá, hogy kenyeret ki nem dobunk!
Elérkezett a Blogkóstoló nevű játék újabb fordulója és a nagy örömömre Fortuna most egy ismerős és számomra kedves bloghoz sorsolt. A Blogkóstoló játékban bloggerek főznek egy-egy számukra kisorsolt blogról, mintegy “megkóstolva” azt, egy háziasszony szárnyai alatt 🙂
Vannak pillanatok, amikor gyors vacsora kell és vannak pillanatok, amikor annyira szeretünk egyfajta pékárut, hogy szeretnénk belecsempészni a mindennapi étkezésbe, nemcsak a megszokott formában….
Bár régen nagyon sokat jártunk kínai és egyéb távol keletinek mondott büfékbe, az utóbbi időben több okból is leszoktunk róla. Az egyik ok, hogy tulajdonképpen csak fantázia kérdése nagy kedvencünk a pirított tészta itthoni elkészítése 🙂
A brokkoliból csodákat lehet csinálni…
Ez a “puding” önálló fogásként, de köretként is megállja a helyét 🙂
Tegnap este meleg ide vagy oda be kellett, hogy gyújtsam a sütőt, nem volt kenyerünk…
Aztán gondoltam egy merészet, ha már kenyeret sütök, akkor gyorsan megoldom a vacsora és mai reggeli kérdést is, hiszen amíg a kenyér sül ebben a melegben meg kel a langalló tésztája, így egy sütéssel végzek mindennel.
Csajos napot tartottunk Édsanyával, amit ezzel a remek halas menüvel koronáztunk meg. Mivel Párom nem eszi vagy csak különleges esetekben a halat, így mi bizony felfaltuk az egészet legnagyobb megelégedésünkre 🙂
Ez az étel pontosan egy ilyen gyönyörű, napsütéses vasárnapra való, mivel elő lehet készíteni és amikor egy kellemes délelőtti sétából hazaérünk, már csak sütni kell.
A gombát legalább annyiféleképp lehet elkészíteni, mint mondjuk a húst. Ugyanakkor néha nem árt egy-egy húsmentes napot beiktatni étkezésünkbe. Mondjuk erről Páromnak teljesen más a véleménye, de ha valami finom gombásat csinálok, akkor azért kibírja 🙂
Tejpite vagy tejespite? Egyik Nagyim így hívta a másik emígy 🙂 Végül is mindegy, a lényeg, hogy egy nagyon egyszerű és gyors édességről van szó…
Télen méltánytalanul hanyagoljuk, aztán ahogy megjelenik a friss saláta a piacokon rögtön lecsapok rá és nem is kérdéses mi lesz az ebéd. Mert finom mindenképpen, de a ropogós salátalevelekkel az igazi 🙂
Ilyen vagyis hasonló bundás kenyeret Apukámnak csináltam először. Azt mondta, valami nagyon finom vacsorát kér… Egyik kedvence pedig a bundás kenyér. Mármint akkor 11-12 évesen általam is elkészíthető kedvence 🙂
Gyerekkorom óta a kedvenceim közé tartozik, de csak azt szeretem, amit Édsanya csinál, aki persze Mamámtól tanulta. Marhán kívül esetleg még vadnyúlból szoktuk készíteni, de az lényegesen ritkább, amióta nincs vadász a családban.