
Édsanyának készült ez a sütés nélküli túrótorta anyák napjára. Nagyon régi recept, még zsenge koromban Ági szomszédasszonytól tanultam, rendesen bele is került a tizenévesen elkezdett szakácskönyvembe 🙂
Édsanyának készült ez a sütés nélküli túrótorta anyák napjára. Nagyon régi recept, még zsenge koromban Ági szomszédasszonytól tanultam, rendesen bele is került a tizenévesen elkezdett szakácskönyvembe 🙂
Hazaérve a szombati piacozásból rájöttem, hogy annyira lefoglalt a virágos standokban való gyönyörködés, hogy elfelejtettem tojást venni. Tojás nélkül pedig kevés finomság készíthető… Na jó, annyira nem kevés, de hirtelen ez volt a legkézenfekvőbb megoldás:
Ebéd után ültünk Édsanyával a nappaliban, egyszer csak összenéztünk: kéne egy kis finomság… Gyors és könnyű desszertre vágytam, de mindenképp valami krémesre és szokás szerint nem is túl édesre
Egy finom banános sütire vágytam már napok óta. Aztán észrevettem, hogy kezdenek barnulni a banánok a kamrában, így nem volt mese, eljött a banános sütemény ideje. Sajnos mi amolyan finnyás csapat vagyunk, gyümölcsök “eredeti formájukban” csak tökéletes külsővel kerülnek fogyasztásra.
Süssünk gyorsan valamit, abból ami van itthon! Ez lehetne a jelmondata ennek a tortának… valamint használjuk el az almát, mielőtt megromlik…
A diótorta és úgy általában minden diós sütemény nagy kedvenc nálunk. Van hogy liszt és dió, van hogy liszt mentes változatban csak dióval készül egy-egy süti. Ez a torta az utóbbi változat.
Az én drága Nagyimnál, bizony sok ilyen elnevezés van 🙂 Akinél evett valami finomat, vagy akitől a receptet kapta, Ő arról nevezte el a sütit. Ráadásul a megsárgult és sok helyen foszlásnak indult lapok sincsenek mindig a segítségemre…
Ismét eltelt egy év és mint ünnepeken illő, tortát készültem sütni. A házi krémes és a francia krémes között vívódtam, végül egy kicsit egyedi tortácska született…
Sokat gondolkoztam, hogy a “roskadásig” töltött Húsvéti asztalon mi legyen idén a desszert… Ugyanis bármilyen finomat csinálok, a böjti napok után a sonka sok(k)…
Aztán szembejött velem egy ötlet…
Azt hogy az epernek jól áll a tejföl, régóta tudom (egyszer hab helyett félálomban a tejfölt cukroztam be és kevertem ki 🙂 ), de hogy hogy lesz ebből a kettősből torta, azt tavaly Húsvétra találtam ki.
Régóta terveztem, hogy készítek ibolyával valamilyen sütit. Eddig csak ehető dekorációként használtam, de most feltett szándékom volt belesütni a tésztába…
Elhatároztam, hogy az idén nem veszek csoki nyuszit, hanem mindenféle nyuszis finomságot készítek helyette. Például ezeket a csokis nyuszikat. Tartsatok velem, sokkal finomabb, mint a boltban kapható csokinak csúfolt nyulak…
Palacsintából sosem tudok eleget sütni. Én nem tudom, ki hogy van vele, de egyrészt a legegyszerűbb édesség, másrészt a legváltozatosabban elkészíthető és a leggyorsabban fogy…
Az idén mindenképp szerettem volna nyuszikat rakni a húsvéti asztalra, így kókuszgolyó készítés közben jött az ötlet, hogy mi lenne ha golyó helyett nyuszik lennének belőle? Még Húsvétig majd gyakorlom a formázást, de remélem az ért elsőre is felismerhető…
Bár a közvetlen környezetemben senki nem glutén érzékeny, mégis szívesen kísérletezek, ha nem is kényszerűségből a liszt elhagyásával, egészen másfajta lisztek kipróbálásával.
Ebben a süteményben a darált mandula lett így a főszereplő, a tarocco, vagyis a vérnarancs mellett.