A szakavatottak azt fogják mondani ebben a receptben semmi sem az igazi 🙂 Tulajdonképp igazuk lesz, hiszen a klasszikus értelemben nincs benne se tejből készült túró, se hagyományos liszt, sőt a kemencénket is a Green Egg pótolja… Az élmény mégis ugyanaz!
Olyan rég volt egy kis sós rágcsálni való, hogy most gondoltam hozok egyet. Méghozzá nem is akármilyet, hanem olyat, amit büntetlenül lehet rágcsálni, akár az esti film alatt is…
Ma az otthoni kenyérsütőknek hozok egy receptet, méghozzá egy igazán ízletes gyökérkenyér formájában. Egyszerű, praktikus, nekem a hétvégére az egyik kedvencem 🙂
Ez a süti, vagy inkább kalács féleség, még a nyáron készült, de ahogy azt a kitartó tepszi használók érzékelhették az elmúlt időben nem voltam túl aktív 🙂 Aki hallgatásom/lustaságom ellenére velem maradt, azokkal most megosztom ennek az igazán finom édességnek a receptjét 🙂
Az idén már szerencsére elmondhatom, hogy Keresztfi “szokás szerint” nálunk nyaral 🙂 Imádom az okos fejét, igazi színfoltja a nyárnak amikor velünk tölt néhány napot… Én pedig élvezettel “kísérletezek” rajta, hogy az alapvetően rossz evő gyerekkel megszeretessek néhány egészségesebb ételt 🙂 Így készült most kakaós és lekváros tekercs, teljes kiőrlésű liszttel…
Tavaly miközben már az x-ik kalács kosarat gyártottam, megfordult a fejemben, hogy ezt meg is lehetne tölteni valamivel… Így az idén megszülettek a húsos kosárkák és már jövőre is van újabb ötletem 🙂
Advent első vasárnapja van. Az idén is saját készítésű koszorút terveztem az asztalra, de úgy döntöttem, most kalács koszorúnk lesz. Áldott, békés Adventi készülődést kívánok mindenkinek!
Néha elcsábulok a piacon és veszek amolyan hagyományos sütőtököt, de kettőnknek még a negyed is sok belőle, így általában egy-egy darab elfogy sütve, majd jön az alkotási fázis, hogy a többiből mi készüljön 🙂 Most a sütőtökös kalács lett a befutó és nagyon nem bántam meg!
Tudom, hogy nem mindenki szeret hajtogatni, de szép levelesen szétváló, réteges pogácsát mindenki szereti 🙂 Hát, ezért néha áldozatot kell hozni, kicsit áldozva az idő és a hajtogatás oltárán… a végeredmény és a bezsebelhető dicséretek mindenképp megéri!
Valamikor nagyon rég ettem utoljára… Arra emlékeztem, hogy szerettem, no meg arra is, hogy egyszer régen lefirkáltam valahova a tv-ből egy receptet hozzá… Aztán sose csináltam meg… Tulajdonképen el is feledkeztem én a bagelről, de a napokban eszembe juttatták. Ha már így alakult, akkor legyen bagel…
Hónapokkal ezelőtt terjedt futótűzként az interneten ez a recept villámgyors kakaós csiga néven. Sokáig nem éreztem késztetést a kóstolásra, mígnem barátnőm megcsinálta én pedig rácsodálkoztam, hogy milyen finom is…
Már úgy ennék görögdinnyét… 🙂 Azt hiszem ez a gondolat olyan mértékben fészkelődött be az agyamba, hogy játszottam kicsit a kalács tésztával és így megszületett a görögdinnye kalács, ami a család gyermek tagjai körében igazán nagy sikert aratott… Na jó, a felnőttek sem utasították vissza 🙂
A recept nem új, a jól bevált briós receptem, de a formázást nagyon szerettük 🙂 A külső része így sokkal ropogósabb és a fahéjas cukor beleül az apró kis vágásokba… A belső puha tészta, az apró kis roppanós falatok… fantasztikus 🙂
A svájci gyökérkenyér (Pain Paillasse) régi szerelem. Szinte megjelenése óta vásárlója voltam, majd évek óta lelkesen sütöm. Mára bőven több gyökérkenyeret sütöttem, mint amennyit anno vettem 🙂
Húsvétra asztal dísznek, ehető tojástartónak igazán impozáns ez a kalács kosár. Nem sokkal több munka elkészíteni, mint a jól bevált kalácsunkat, igazán érdemes nekiállni, mert az elismerés amit kapunk érte, minden munkát feledtet 🙂
