A napokban felkérés érkezett Boldog Kukta alias Ágitól, hogy lenne-e kedvem részt venni a Donum Terrae termékeinek azaz egészen pontosan a magkrémek népszerűsítésére szolgáló játékos versenyben. Természetesen azonnal igent mondtam, mert szeretem a kihívásokat 🙂
Azt már volt szerencsém megtapasztalni, hogy a kéksajt és a medvehagyma nagyon jó páros, isteni pogácsát ettem belőle, így aztán gondoltam, ha pogácsában remekelnek, akkor bizony a tésztán is harmóniába kerülhetnek….
Nagy kedvenc a gomba és nagy nagy szerencsémre sokféle gomba megfordult már a konyhámban. A tejszínes gombás tésztát csiperkéből sokszor készítem, de most vegyítettem hozzá gombákat.
Tegnap megint ékszakába nyúlt a játék, így későn is keltünk és bizony többen is voltunk reggelire, mint általában 🙂 Gondoltam meglepem a reggelizőket egy jó lángossal, mivel nem számoltam velük, így kenyérrel bizony szűken álltunk 🙂
Cvekedli, azaz kocka tészta. Ki ne ismerné a káposztás cvekedlit, amit manapság (szerencsére) a modern trendek nemhogy leszorítottak volna a trónjáról, hanem inkább új magasságokba emelik, hiszen a legmodernebb éttermekbe is beférkőzött mondjuk köretként egy kacsasült mellé…
Az előző bejegyzésben a maradék husikról írtam, de még egy kényes maradék van nálunk, az a leves zöldség… Valahogy mindig sok lesz és mivel finom házi zöldség, igyekszem hasznosítani. Tegnap este pl. így…
Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető és nálunk kifejezetten kedvelt vacsora vagy egy leves után ebédként is megállja a helyét. Önmagában is nagyon finom, de ha Párom kedvében szeretnék járni, akkor kolbásszal készül 🙂
Kevés túró volt itthon és a megbontott réteslapot nem szerettem volna tárolgatni. Ekkor jutott eszembe, hogy kölesből remek hamis körözöttet ettem egy vegán barátnémnál, így arra gondoltam, ha arra jó, akkor rétesbe is jó lesz…
Szombat este… pizza készül vacsorára… már megkelt, kinyújtottam, megkentem, rászórtam a rávalót… csengetnek… remélem nem vendég, csak a szomszéd jön sóért 😀
Valami egyszerűvel gondoltam kezdeni az évet, az ünnepi nagy eszem-iszom után… Még Olaszországban ismerkedtem meg ezzel a tésztával és nagyon megörültem, amikor felfedeztem, hogy itthon is lehet kapni.
Mióta saját malacunk van – egészen pontosan nevelgetik nekünk -, azóta mindig van finom sonka… Az egy nagy “parasztsonka” nekünk pont egy évig kitart… Húsvétkor szegjük meg, és egy darabka félre van rakva az újévi lencsébe. A többit kell beosztani 🙂
Vendégváró falatoknak készült eredetileg, de egy gyors vacsorának is bármikor megállja a helyét. Gyors és egyszerű, de annál finomabb…
Remek vendégváró, ráadásul ha előző napokban pizzát ettünk, akkor a tésztára sincs gondunk, csak kivesszük a hűtőből és már készülhet is! Az alapötletet a megmaradt pizzatészta adta, no és persze a váratlan, de szívesen látott vendégek…
Szeptember van és bizony nagyüzemben mentem, ami menthető télire. Van amit befőzök, van amit különböző módszerekkel tartósítok és van amit fagyasztok. Ez két dolgot hoz magával: 1. kevés időm van főzni, 2. vannak olyan dolgok, amik eddig eszembe sem jutottak 🙂
Bár régen nagyon sokat jártunk kínai és egyéb távol keletinek mondott büfékbe, az utóbbi időben több okból is leszoktunk róla. Az egyik ok, hogy tulajdonképpen csak fantázia kérdése nagy kedvencünk a pirított tészta itthoni elkészítése 🙂
