
Az év utolsó napján ne siessünk… Reggelizzünk kényelmesen, bőségesen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva…
Az év utolsó napján ne siessünk… Reggelizzünk kényelmesen, bőségesen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva…
Omlós, szaftos hús, fényes roppanó sült bőr… Igen, valahogy így kell kinéznie egy malacsültnek… vagyis mi így szeretjük 🙂
Egy kis rágcsálni való, kávéhoz, teához, vagy csak úgy… Nekünk nagyon bevált, már a sokadik adag sült most szilveszterre…
…avagy tepsis krumpli Anyós módra 🙂 Igen, igen, valóban tepszis az a tepsis, nem írtam el, feléjük így mondják, és én imádom a tájszólásukat! Ahogy időnként azokat az egyszerű és nem éppen diétás ételeket is, amit készítenek…
Muffin, cupe cake, ugye milyen édes finomságok? Tudtátok, hogy eredetileg a kettő “keveredéséből” alakult ki a ma ismert és kedvelt muffin? A muffin eredete, mint oly sok minden másé is a szegényebb réteg találékonyságának köszönhető és egészen a X. századig nyúlik vissza.
Ananászos pulyka, egy kicsit másképp… ahogy mi szeretjük, ahogy tanultam réges régen (na jó, annyira nem régen, hiszen annyira öregek nem vagyunk 🙂 ) egy nagyon kedves szomszéd asszonytól – barátnőtől.
Ez nálunk egy igazi karácsonyi étel, még Apukám kedvéért találtam ki, aki nagyon szerette a kacsát. Amióta Ő nincs velünk, azóta ez az étel tradicionális karácsonyi ebéd nálunk, részben az Ő emlékére…
Tulajdonképpen ez egy hagyományos keksztekercs, csak a külcsín, akarom mondani a belcsín 🙂 van kissé megbolondítva, ettől ünnepi a színvilága.
Linzer karika vagy lekváros linzer néven ismert ez a sütemény, ami az ünnepi asztalról nem hiányozhat a legtöbb családból. Nálunk két recept szerint is készül, az egyik Édsanyáé, a másik Nagymamám receptes füzetéből való.
Nem, igazán nem ment agyamra a találjunk ki valami újat :)Csak hideg, nyirkos idő van, egy-egy tálka forró leves igazán jól esik ilyenkor és bizony minden nap nem lehet karfiol leves…
Készült már Nálatok mézeskalács házikó? Vagy bármilyen térbeli szerkezet mézeskalácsból? Nálam még sosem… Valahogy mindig elmaradt, túl macerásnak tűnt… Pedig ha tudtam volna…
A még meg nem tojt tojásokból… Gyerekkoromban Nagymamáméknál falun az ünnepi alkalmakkor volt tyúkhúsleves, amibe belefőzték a meg nem tojt (nem tudom van e erre hivatalos név 🙂 ) tojásokat a tyúk pocakjából. Nagy öröm volt, ha volt benne annyi tojás, ahány gyerek ült az asztalnál…
Ebben a hideg, szeles időben igazán jól esik egy pohár forralt bor, de ha már borozunk, akkor kell egy kis rágni való…
Nagyon szeretem a vad ételeket, valószínűleg azért, mert gyermekkoromban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Nagyapám vadász volt, így gyakran került az asztalra a “terítékből”. Mostanában ritkán van szerencsém vad húshoz, de egy jó barátunk az alábbiakkal keresett meg:
Advent második hétvégéjén mindenféle karácsonyi illatok lengték be a konyhát, és hogy hogy nem nagyon rákívánkoztam egy kis zserbóra. Év közben is többször sütök, szeretjük. No de karácsony előtt két héttel azért már csak nem…