
Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk sokszor marad zsemle vagy kenyér, amit már nem eszünk meg. Gyerekként megtanultam és azóta is tartom magam hozzá, hogy kenyeret ki nem dobunk!
Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk sokszor marad zsemle vagy kenyér, amit már nem eszünk meg. Gyerekként megtanultam és azóta is tartom magam hozzá, hogy kenyeret ki nem dobunk!
Tavaly karácsonyra készült az Imrei pékségnek, fantasztikus “úttörő kifli”-jükből ez a karácsonyi meglepetés. A szabályos fenyőfa rajzolattól kissé eltér, de finom és kedves színfoltja lehet az ünnepi asztalnak.
A cukkinis mákos süteményem már szerepel a blogon, önmagában is finom, egyáltalán nem száraz süti, de így egy kis krémmel “felturbózva” még finomabb 🙂 Az már csak hab a tortán, hogy ebben a formában egy kis körömvirágot is könnyedén megetethetünk a családdal…
Az úgy volt… Már nem emlékszem hogy volt 🙂 Volt egy pár szem birsalmám és egy céklám. Nézegettem őket napokig, de a birsalma nem bírta a konyha melegét vagy a nézésemet és megjelentek az első barnás foltok…
Márton napján ki libát nem eszik, egész éven át éhezik… – tartja a népi mondás és ezen a napon az asszonynak nincs is más dolga, minthogy a libára legyen gondja… Kivételesen azt hiszem jó asszony voltam, ma tényleg (majdnem) csak a libasültemre vigyáztam 🙂
Nagymamámnál találtam rá a burgonyás kalács receptjére, ami bevallom nekem teljesen újdonság volt. Biztos ettem ilyet, csak magam sem tudtam, hogy mi van benne 🙂 Mostanában többször megsütöttem, töltelékkel és anélkül is nemcsak finom, de a burgonyának köszönhetően extra ideig friss is…
Ezzel a tortával úgy jártam, hogy azt hittem feltaláltam a spanyol viaszt 🙂 Soha sehol nem ette, soha senkitől nem hallottam róla, de tavaly karácsonykor elegem lett a vállalhatatlanul szervírozható gubából, valamint a nyafogásból, hogy én nem is szeretem a gubát…
Hirtelen jött (így novemberben 🙂 ) a hideg és hirtelen jött ötletből készült tegnap vacsorára ez a sárgaborsó leves. Talán télen ettünk utoljára, pedig gyors, olcsó és nagyon finom!
A kelt tészták iránti szerelmem valószínűleg Nagymamámtól ered. Vidéken komoly hagyománya volt a buktáknak, kalácsoknak, szerintem oly sok módon készítették nagyanyáink, hogy azt már feldolgozni sem tudjuk 🙂 Sajnos ezekből a finomságokból nagyon kevés recept maradt rám…
Nem szeretem a tömeget, nem szeretem a temetők hangulatát. Én magamban, a magam módján szeretek emlékezni. Nagymamámra például most ezzel a süteménnyel.
Ezt a kalácsot a tegnapi eső ihlette 🙂 Igazából rengeteg dolgom lett volna, de olyan nem szeretem idő volt, hogy semmihez sem volt kedvem. Gondoltam egy finom kalács illata biztos jobb kedvre derít 🙂
Vannak pillanatok, amikor gyors vacsora kell és vannak pillanatok, amikor annyira szeretünk egyfajta pékárut, hogy szeretnénk belecsempészni a mindennapi étkezésbe, nemcsak a megszokott formában….
Az idén nem kényeztetett el minket a természet jó füge terméssel, most az utolsó pillanatban azonban, még megmentettem egy bő kilónyi fügét a bokorról, amit nem mondanék 100%-ban érettnek, de nem volt szívem az enyészetnek adni 🙂
Remek vendégváró, ráadásul ha előző napokban pizzát ettünk, akkor a tésztára sincs gondunk, csak kivesszük a hűtőből és már készülhet is! Az alapötletet a megmaradt pizzatészta adta, no és persze a váratlan, de szívesen látott vendégek…
Nincs rajta mit szépíteni, tegnap pizzát vacsoráztunk 🙂 Nem éppen diétás vacsora, de régen is ettünk, “normális” ebédünk nem volt, mert kihasználva az utolsó napsugarakat inkább kint voltunk, mint bent, így engedtünk a csábításnak…