
A mai hóesés és igazán téli időjárás valahogy arra késztetett, hogy ne mozduljak ki a lakásból. Ha már ki nem megyek, gondoltam, akkor sütök kenyeret, úgyis nagyon régen sütöttem utoljára…
A mai hóesés és igazán téli időjárás valahogy arra késztetett, hogy ne mozduljak ki a lakásból. Ha már ki nem megyek, gondoltam, akkor sütök kenyeret, úgyis nagyon régen sütöttem utoljára…
Még egy lekvár így januárban… részben azért mert ez is egy kísérlet, részben mert kicsit sokkal több lekvárt vettem, mint ami elfogyott a sütikbe. Tegnapelőtt készült, de ha ez mond valamit, akkor elmesélem, hogy ma vettem egy újabb adag mákot…
Oké, tudom, hallom a gondolatodat: Télen is lekvár???
De igen, annyi kihívás van a lekvárfőzésben, hogy nem tudok neki ellenállni…
Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy a karácsonyra összevásárolt rengeteg gyümölcsmaradék egyik legjobb felhasználási módja…
Ez a 100. blog bejegyzés! Már amikor elkezdtem elhatároztam -személyes okokból-, ha eljutok idáig, ez a recept lesz a 100.
Tehát erre a kerek számra sütivel koccintok Veled kedves Olvasó! Méghozzá, az én kedvenc sütimmel!
Ez egy roppant gyors édesség, sőt pontosítok, inkább keserűség 🙂 Merthogy édességre vágytam ugyan, de valami olyanra, ami az étcsokoládé ízvilágát hozza vissza, de mégsem csoki… és nincs benne liszt!
Szeretem a napsütéses reggeleket, akkor is ha hideg van kint, akkor is, ha fagyos odakint a világ, de néhány perc napsütés már elég ahhoz, hogy jó kedvem legyen, szépnek lássam az amúgy szürkének ígérkező hétköznapokat…
Ezzel a tortával kívánok minden kedves Olvasómnak Eredményekben, Sütésben-Főzésben lelt örömben, Sikerben és Egészségben Gazdag Boldog Új esztendőt!
Sass Era / Sasó
Karácsonyi reggeleken szokásunktól eltérően alaposan bereggelizünk, utána indulunk útnak rokon látogatóba. Nem történt ez most sem másként, de sűrű utazgatások közepette majdnem kimaradt ez a recept…
Muffin, cupe cake, ugye milyen édes finomságok? Tudtátok, hogy eredetileg a kettő “keveredéséből” alakult ki a ma ismert és kedvelt muffin? A muffin eredete, mint oly sok minden másé is a szegényebb réteg találékonyságának köszönhető és egészen a X. századig nyúlik vissza.
Ez nálunk egy igazi karácsonyi étel, még Apukám kedvéért találtam ki, aki nagyon szerette a kacsát. Amióta Ő nincs velünk, azóta ez az étel tradicionális karácsonyi ebéd nálunk, részben az Ő emlékére…
Tulajdonképpen ez egy hagyományos keksztekercs, csak a külcsín, akarom mondani a belcsín 🙂 van kissé megbolondítva, ettől ünnepi a színvilága.
Nem, igazán nem ment agyamra a találjunk ki valami újat :)Csak hideg, nyirkos idő van, egy-egy tálka forró leves igazán jól esik ilyenkor és bizony minden nap nem lehet karfiol leves…
A még meg nem tojt tojásokból… Gyerekkoromban Nagymamáméknál falun az ünnepi alkalmakkor volt tyúkhúsleves, amibe belefőzték a meg nem tojt (nem tudom van e erre hivatalos név 🙂 ) tojásokat a tyúk pocakjából. Nagy öröm volt, ha volt benne annyi tojás, ahány gyerek ült az asztalnál…
Nagyon szeretem a vad ételeket, valószínűleg azért, mert gyermekkoromban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Nagyapám vadász volt, így gyakran került az asztalra a “terítékből”. Mostanában ritkán van szerencsém vad húshoz, de egy jó barátunk az alábbiakkal keresett meg:
Advent második hétvégéjén mindenféle karácsonyi illatok lengték be a konyhát, és hogy hogy nem nagyon rákívánkoztam egy kis zserbóra. Év közben is többször sütök, szeretjük. No de karácsony előtt két héttel azért már csak nem…