Nem klasszikus csőben sült, de nem is klasszikus rakott, amolyan minek nevezzelek étel 🙂 Viszont nagyon finom, remek maradék hasznosítás, nevet pedig kell neki adni, így maradtam a rejtélyesebb csőben sült elnevezésénél.
Télen méltánytalanul hanyagoljuk, aztán ahogy megjelenik a friss saláta a piacokon rögtön lecsapok rá és nem is kérdéses mi lesz az ebéd. Mert finom mindenképpen, de a ropogós salátalevelekkel az igazi 🙂
A diótorta és úgy általában minden diós sütemény nagy kedvenc nálunk. Van hogy liszt és dió, van hogy liszt mentes változatban csak dióval készül egy-egy süti. Ez a torta az utóbbi változat.
A Kifőztük magazinban jelent meg egy recept Jaffa szörpként, elsőre nagyon megtetszett, de én inkább szirupként gondoltam felhasználni, mint szörpként.
Ismét egy kísérlet és egy kis tanulási folyamat következik… Néha azt gondolom túl bátor vagyok 🙂 De sikerült megoldani, az eredmény pedig minden pillanatnyi kétségbeesésem elfeledtette…
Az én drága Nagyimnál, bizony sok ilyen elnevezés van 🙂 Akinél evett valami finomat, vagy akitől a receptet kapta, Ő arról nevezte el a sütit. Ráadásul a megsárgult és sok helyen foszlásnak indult lapok sincsenek mindig a segítségemre…
Ilyen vagyis hasonló bundás kenyeret Apukámnak csináltam először. Azt mondta, valami nagyon finom vacsorát kér… Egyik kedvence pedig a bundás kenyér. Mármint akkor 11-12 évesen általam is elkészíthető kedvence 🙂
Bár imádjuk a sonkát, és alig várjuk, az első adagot a friss füstölésből felvágjuk és megkóstoljuk, mégis marad Húsvét után főtt sonka. Ennek elfogyasztása aztán már varázslatokat igényel…
Az egyik kedvenc játékom ebben a gasztro blogger világban a “blogkostoló”. Bloggerek egymás közt is lehetne a címe, de tényleg nagyon ötletes, itt is mindig van egy Háziasszony/háziúr aki koordinálja az eseményeket, a jelentkezők pedig sorsolás útján kapnak egy párt, akinek a blogjáról kiválasztják mit szeretnének elkészíteni…
Ismét eltelt egy év és mint ünnepeken illő, tortát készültem sütni. A házi krémes és a francia krémes között vívódtam, végül egy kicsit egyedi tortácska született…
Gyerekkorom óta a kedvenceim közé tartozik, de csak azt szeretem, amit Édsanya csinál, aki persze Mamámtól tanulta. Marhán kívül esetleg még vadnyúlból szoktuk készíteni, de az lényegesen ritkább, amióta nincs vadász a családban.
Ez ismét egy “szomszédasszonyos” étel, bár már nagyon-nagyon a múltból… Egészen konkrétan a zsenge fiatalságom íz emléke ez a leves.
Minden kedves Olvasónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Egészen decemberig azt sem tudtam létezik olyan, hogy rahát… Aztán egyik általam sokat látogatott blogra került fel ezzel a török származású, gyümölcs-zselé szerű, porcukorba forgatott édességgel készült cserépben sült kalács…
Sokat gondolkoztam, hogy a “roskadásig” töltött Húsvéti asztalon mi legyen idén a desszert… Ugyanis bármilyen finomat csinálok, a böjti napok után a sonka sok(k)…
Aztán szembejött velem egy ötlet…
Valahogy szerettem volna a Húsvéti asztalra is halat csempészni… Csak egy picit, csak épp jelzés értékűen… Nos, ez a tojás, teljesen megfelel erre a célra (is)!
