
Nyaralásból hazatérve szinte üres hűtőszekrény fogadott… A felhalmozott májkrém készletből ugyan hoztunk haza valamennyit, de mindketten meleg ételre vágytunk…
Nyaralásból hazatérve szinte üres hűtőszekrény fogadott… A felhalmozott májkrém készletből ugyan hoztunk haza valamennyit, de mindketten meleg ételre vágytunk…
Ismét VKF!, aki mostanában kezdett nálam böngészni, annak elmesélem, hogy a VKF! a Vigyázz, kész, főzz! amolyan gasztroblogger játék, egy adott témában főz mindenki valami kedvére valót.
Ismerkedünk az ehető virágokkal, növényekkel… Már tavaly is került virág lekvárba, szörpbe, az idei ismétlésnél majd Veletek is megosztom 🙂 De az idén elkezdtük a nyers fogyasztást is…
Ebéd után ültünk Édsanyával a nappaliban, egyszer csak összenéztünk: kéne egy kis finomság… Gyors és könnyű desszertre vágytam, de mindenképp valami krémesre és szokás szerint nem is túl édesre
Egy finom banános sütire vágytam már napok óta. Aztán észrevettem, hogy kezdenek barnulni a banánok a kamrában, így nem volt mese, eljött a banános sütemény ideje. Sajnos mi amolyan finnyás csapat vagyunk, gyümölcsök “eredeti formájukban” csak tökéletes külsővel kerülnek fogyasztásra.
Ismét egy kísérlet és egy kis tanulási folyamat következik… Néha azt gondolom túl bátor vagyok 🙂 De sikerült megoldani, az eredmény pedig minden pillanatnyi kétségbeesésem elfeledtette…
Bár a közvetlen környezetemben senki nem glutén érzékeny, mégis szívesen kísérletezek, ha nem is kényszerűségből a liszt elhagyásával, egészen másfajta lisztek kipróbálásával.
Ebben a süteményben a darált mandula lett így a főszereplő, a tarocco, vagyis a vérnarancs mellett.
A farsang utolsó napjához értünk, Mohácson a Busók hétvégén elkergették a telet, ma Húshagyó Keddel kezdetét veszi a böjti időszak. Hagyományosan ezen a napon fánkot sütöttek eleink, de az angolszász hagyományok ezen a téren is hoztak változásokat, megérkezett hozzánk is a palacsinta nap 🙂
Sokáig keresgéltem és kísérleteztem egy olyan kelt tészta recepttel, ami gyorsan megvan, többféleképp ízesíthető sósan és édesen is finom, gyors vacsora vagy reggeli, valamint saját igényeinknek megfelel, tehát nem fehér lisztből készül és kevés cukorral is jól használható
Egyik kedves ismerősöm, aki állandó olvasója az oldalnak kért meg, hogy néhány olyan recept is kerüljön fel mihamarabb az oldalra, amelyek csak mínuszban tartalmaznak kalóriát, mivel közeleg a tavasz… 🙂
Azt már mindenki tudja rólam, hogy a lekvár főzés egyszerű hasznos befőzésből szenvedéllyé nőtte ki magát. Ebben a lekvárban a januárban fel nem használt gyümölcsökkel szerettem volna valamit kezdeni, méghozzá úgy, hogy ismét egy új ízvilág szülessen meg…
Csipp-csipp csóka… na jó, nem ez csicsóka. Egy csúnyácska gumócska, amit viszont tud az csodálatos 🙂 Tulajdonképen gyógynövény, a gumója ehető, a napraforgó rokona… No ennyit a botanikáról, most jöjjön az, hogy miért jó nekünk a csicsóka.
Oké, tudom, hallom a gondolatodat: Télen is lekvár???
De igen, annyi kihívás van a lekvárfőzésben, hogy nem tudok neki ellenállni…
Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy a karácsonyra összevásárolt rengeteg gyümölcsmaradék egyik legjobb felhasználási módja…
Ez egy roppant gyors édesség, sőt pontosítok, inkább keserűség 🙂 Merthogy édességre vágytam ugyan, de valami olyanra, ami az étcsokoládé ízvilágát hozza vissza, de mégsem csoki… és nincs benne liszt!
Levendulás és sós… érdekes párosítás tudom, de érdemes kipróbálni, szerintem nagyon finom és a levendula nem csak az édes kekszekhez passzol