
Édsanya 70. születésnapjára készült ez a torta, hosszas fejtörés után, hiszen csak egy dologban voltam biztos, marcipánnak kell a tortában lennie…
Édsanya 70. születésnapjára készült ez a torta, hosszas fejtörés után, hiszen csak egy dologban voltam biztos, marcipánnak kell a tortában lennie…
Tavaly karácsonyra készült az Imrei pékségnek, fantasztikus “úttörő kifli”-jükből ez a karácsonyi meglepetés. A szabályos fenyőfa rajzolattól kissé eltér, de finom és kedves színfoltja lehet az ünnepi asztalnak.
Ez az almatorta a blogkóstoló 13. fordulójára készült. Nagyon igyekeztem vele, mert a határidő ugyan december 13., de ennyi 13-as nem biztos, hogy jó nekem 🙂
Ezzel a tortával úgy jártam, hogy azt hittem feltaláltam a spanyol viaszt 🙂 Soha sehol nem ette, soha senkitől nem hallottam róla, de tavaly karácsonykor elegem lett a vállalhatatlanul szervírozható gubából, valamint a nyafogásból, hogy én nem is szeretem a gubát…
A kelt tészták iránti szerelmem valószínűleg Nagymamámtól ered. Vidéken komoly hagyománya volt a buktáknak, kalácsoknak, szerintem oly sok módon készítették nagyanyáink, hogy azt már feldolgozni sem tudjuk 🙂 Sajnos ezekből a finomságokból nagyon kevés recept maradt rám…
Nem szeretem a tömeget, nem szeretem a temetők hangulatát. Én magamban, a magam módján szeretek emlékezni. Nagymamámra például most ezzel a süteménnyel.
Gasztroblogrokról általában úgy süt-főz az ember lánya, hogy megtetszik egy képen szereplő sütemény, vagy étel, esetleg annyira ízletes a leírás, hogy ki szeretné próbálni. Ezt a sütit viszont előbb kóstoltam, utána került elém a receptje, fotója 🙂
Hogy lesz a rétesből csokis kuglóf? Hát úgy, hogy amit kerestem a Nagyi könyvében azt nem találtam meg, viszont egy utólagosan beragasztott oldalon erre a kuglóf receptre bukkantam…
Tavaly sok helyen jött szembe velem a paradicsomos sütemény. Nézegettem a recepteket, ismertek nem vagyok semmi jónak az elrontója, de valamiért nem került sor az elkészítésére…
Ebéd után ültünk Édsanyával a nappaliban, egyszer csak összenéztünk: kéne egy kis finomság… Gyors és könnyű desszertre vágytam, de mindenképp valami krémesre és szokás szerint nem is túl édesre
Személyes nagy kedvencem a bélszín wellington módra, mely Wellington Arthur angol hadvezér és államférfiről kapta nevét. Igazi ünnepi étel, de természetesen bármikor elkészíthető.
Ismét egy kísérlet és egy kis tanulási folyamat következik… Néha azt gondolom túl bátor vagyok 🙂 De sikerült megoldani, az eredmény pedig minden pillanatnyi kétségbeesésem elfeledtette…
Minden kedves Olvasónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Egészen decemberig azt sem tudtam létezik olyan, hogy rahát… Aztán egyik általam sokat látogatott blogra került fel ezzel a török származású, gyümölcs-zselé szerű, porcukorba forgatott édességgel készült cserépben sült kalács…
Nem tudom megmondani honnan származik ez az étel… Valamikor gyerekkoromban ettem, akkor Nyitrán élő rokon, Annus néni főzte nálunk… Azóta sem hallottam még csak hírét sem, pedig…
Ausztrál fogas, más néven barramundi. Az elnevezés kissé csalóka, hiszen néhány éve nálunk tenyésztik ezt a nagyon ízletes és majdnem szálkamentes halat. Az itthoni meghonosításnak személy szerint azért örülök, mert rendkívül finom, sokféleképp elkészíthető és tulajdonképpen az ára is elfogadható.