Nyáron mindig van gyümölcsleves a hűtőnkben. Legtöbbször darabos, sokféle gyümölccsel, ritkábban krémleves. Sárgabarackból még sosem főztem, igazából lekvárfőzés közben jutott eszembe, hogy ki kéne próbálni, de azt hiszem ez a leves gyakori vendég lesz, amíg tart a barackszezon 🙂
Ez a sütemény ismét a gasztor bloggerek egyik kedvenc játékára a Blogkóstolóra, méghozzá annak 9. fordulójára készült, melynek háziasszonya Rubin konyhája volt. Sajnos egy technikai leállás megakadályozta, hogy időben posztoljam, de mindenképp szeretném pótolni…
Bár július elején a blog írásában egy kis technikai szünet állt be, júniusba és júliusban sem maradtak el a befőzések, így pótlom az érdekesebb lekvárjaim leírását, hiszen ha minden jól megy jövőre is lesz nyár 🙂
Ismét egy palacsintát hoztam, mint már írtam többször, nagyon szeretjük (ezt is 🙂 ) mindenféle formában 🙂 Kapható a boltokban egy előre csomagolt töltött palacsinta, nem nevezem nevén, ez nem a reklám helye 🙂 Tavaly kis családunk nagyon megkedvelte, hiszen remek gyors falatnyi édesség, valamint az utazásokra is kiváló…
Nagyon sokszor készült nálunk joghurttorta, de az idei nyáron ez az első. Szeretem, mert krémes, pikáns és remekül hűsít. Nem véletlen, hogy ebben a nagy melegben eszembe jutott 🙂
Tegnap este meleg ide vagy oda be kellett, hogy gyújtsam a sütőt, nem volt kenyerünk…
Aztán gondoltam egy merészet, ha már kenyeret sütök, akkor gyorsan megoldom a vacsora és mai reggeli kérdést is, hiszen amíg a kenyér sül ebben a melegben meg kel a langalló tésztája, így egy sütéssel végzek mindennel.
Ismét VKF!, aki mostanában kezdett nálam böngészni, annak elmesélem, hogy a VKF! a Vigyázz, kész, főzz! amolyan gasztroblogger játék, egy adott témában főz mindenki valami kedvére valót.
Spárgát eszünk spárgával 🙂 de tényleg. Szeretjük nagyon és igazán finom friss spárgát az évnek csak ebben a rövid időszakában ehetünk, így igyekszem minél változatosabban elkészíteni, hogy senki ne unjon rá 🙂
Nagyon régi és nagyon homályos emlékképem van nagymamám zöld dió befőttjéről és évek óta készülök elkészíteni. Sajnos az elmúlt év nem kedvezett a dió termésnek, nálunk pontosan a virágzáskor jött a fagy.
A rózsa színe, a szépsége, az illata, a tavasz, a nyár, az őszi utolsó, esetleg épp már a tőre fagyó rózsabimbó… ugye sok minden eszetekbe jut, ha azt mondom RÓZSA. No de kinek jut eszébe a rózsaszörp? 🙂
Csajos napot tartottunk Édsanyával, amit ezzel a remek halas menüvel koronáztunk meg. Mivel Párom nem eszi vagy csak különleges esetekben a halat, így mi bizony felfaltuk az egészet legnagyobb megelégedésünkre 🙂
Régóta tudom, hogy a bodza virága fogyasztható. Leginkább szörpként ittuk, sok, sok éven át. Aztán valaki megkínált egy “rántott” bodzával…
Süteményekben már nagyon jól szerepelt ez a zöldség-gyümölcs párosítás, sőt a befőzős kihívásra készült gyömbéres, eper-rebarbara chutney is jól vizsgázott a családi asztalon, ezért most lekvár formájában is összepárosítottam őket.
Tegnap éppen eszem ágában sem volt sütni, de jött a napok óta szokásos délutáni eső és arra gondoltam feldobom a borús napot valamivel. Láss csodát, mire a süti megsült, a nap is kisütött… Lehet inkább napcsalogató szeletnek kéne nevezni? 🙂
A tavaszi friss ízek mellett, május – júniusban gyors ütemben próbálom a fagyasztót is leüríteni, hiszen kell a hely a friss zöldségnek. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Párom szülei vidéken élnek, és kiskertjükből nekünk is jut mindig egy kis friss zöldség…
