
Szerettétek azt a bizonyos sárga csomagolópapíros boci nyomatú tejkaramellát, amit nagyon régen lehetett kapni? A nagyon régen az tényleg úgy 20 éve ettem utoljára, én imádtam. Puha volt, a közepe majdnem krémes…
Szerettétek azt a bizonyos sárga csomagolópapíros boci nyomatú tejkaramellát, amit nagyon régen lehetett kapni? A nagyon régen az tényleg úgy 20 éve ettem utoljára, én imádtam. Puha volt, a közepe majdnem krémes…
Ismét egy igazi “nagyi süti” következik. Sőt, ez annyira az, hogy nem is én, hanem P. nagymamája készítette. Szerintem igazán nagyon finom, érdemes megkóstolni!
Kínáljuk a vendégeket Húsvétkor répával… Tudom, hogy nem megszokott, de ez volt az első gondolatom, amikor ezt a kiszúró formát a kezembe vettem 🙂
Gyorsan és egyszerűen összeállítható és a sütő teszi dolgát, úgyhogy igazi hétvégi ebédnek való. Mutatós és tele van ízekkel, nagyon szerettük 🙂
Hirtelen jött ötlettől vezérelve készült ez a sós rágcsálnivaló, mikor az előző bejegyzésben szereplő omlós sajtos rudak tésztáját nyújtottam megláttam a konyhapulton egy kevés maradék medvehagyma pestot…
Ki emlékszik a régi időkből a pacsnira? Amikor suliba jártam, még lehetett kapni, rendszeresen ez volt az uzsonnám, imádtam… Aztán eltűnt. Sokáig nem láttam sehol.
Bizton állíthatom, ezt csak egyszer kell kipróbálni, utána senki nem fog semmilyen bolti krémsajt, vagy vajkrém illetve társaik után vágyakozni… Az ízesítésnek pedig csak a fantázia és az ízlés szab határt…
Gyorsan elkészülő, teljes kiőrlésű liszttel és egy pici korpával kevert zsemlék vagy duci kiflik. Szeretem, mert tartalmas és napokig fogyasztható….
Ahogy az eddigi múltjából az írásoknak már kiderülhetett, nem vagyok nagy rizs rajongó 🙂 Most mégis egy rizses vagy rizsás (? 😀 ) édességet hozok, ebben a formában még én is szívesen megeszem néha… Annyira néha, hogy az elmúlt 10 évben, kb. először 🙂
Évek óta nem használok klasszikusnak mondott pudingport, bár előtte sem voltunk nagy felhasználók, ha vettem, akkor is szinte csak csokisat és vaníliásat. No ez a kettő aztán rém egyszerűen elkészíthető itthon is…
Azt már volt szerencsém megtapasztalni, hogy a kéksajt és a medvehagyma nagyon jó páros, isteni pogácsát ettem belőle, így aztán gondoltam, ha pogácsában remekelnek, akkor bizony a tésztán is harmóniába kerülhetnek….
A húsevők körében nem lesz népszerű ez a recept, gondoltam, de megváltozott a véleményem, mikor Párom mindenféle “hozzáadott” hús nélkül jóízűen befalatozta, sőt kért még egyet…
Még mindig medvehagyma… és még lesz is egy darabig, míg kapható friss a piacokon, vagy gyűjthető az erdőben… Egyszerűen imádom, nem tudok ráunni 🙂 Remélem Ti sem unjátok még 🙂
Gyerekkoromban csak füttyös főzeléknek hívtuk, mert sok más kiskorúval egyetemben engem is azzal beszéltek rá a sárgarépa evésre, hogy egyem, mert különben nem fogok tudni fütyülni…
Tobzódok még egy kicsit a medvehagymás receptekkel, mert nagyon szeretjük 🙂 Ezt a sós kalácsot is nagyon jó feldobja, nincs benne sok, épp csak egy pár levél az íz kedvéért 🙂