
Egy klasszikus fogás, vagy mégsem? Csak az étteremben tudnak tökéletes rántott sajtot készíteni? Hányszor panírozzam? Miből csináljam?
Egy klasszikus fogás, vagy mégsem? Csak az étteremben tudnak tökéletes rántott sajtot készíteni? Hányszor panírozzam? Miből csináljam?
Már sokszor írtam, hogy nagy sajt fogyasztó vagyok, bármit, bármikor képes vagyok sajttal megenni és a sajtot is szívesen akár magában akár bármihez… Természetesen különösen igaz ez a jó minőségű sajtokra…
Gyerekbarát, na jó inkább kislány barát halas tészta ez a recept, kifejezetten azért készült, hogy Kiskorú is hajlandó legyen megkóstolni a tonhalas tésztát… Az eredmény minden várakozást felülmúlt, mert nemhogy megkóstolta, de bizony egy jó tányérral el is tüntetett belőle, ami errefelé igen nagy szó!
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, nálunk ez úgy működik, hogy hét közben általában azt főzök ami éppen eszembe jut, vagy amihez van alapanyag a hűtőben, de a hétvégi menüt mindig megbeszéljük. Nos ezt most annyira sikerült megbeszélnünk, hogy végül szombaton délben itt álltunk egy darab friss kenyérrel,
Meglátni és megszeretni már egy kép alapján… Na jó, a neve is közrejátszott, hiszen imádom a fahéjas dolgokat. Már a Húsvéti asztalon is gondolkodom, ahol nálunk mindig van sós és édes kalács is. Az idén ez biztos ott lesz a vendégváró finomságok között!
Ez a kifli csak úgy hirtelen felindulásból készült, a tegnapi kenyérsütés közben. Amolyan összecsapott receptecske, de szerencsére ez a végeredményen nem volt érezhető, reggelire el is fogyott a 8 db pici kifli 🙂
A múlt heti Konyhakiállításról azért nem jöttünk haza üres kézzel, régi vágyam volt, hogy cseréptálban is kipróbáljam a kenyérsütést, így egy nagyon szép Pataki kenyérsütővel leptem meg magunkat…
Ausztrál fogas, más néven barramundi. Az elnevezés kissé csalóka, hiszen néhány éve nálunk tenyésztik ezt a nagyon ízletes és majdnem szálkamentes halat. Az itthoni meghonosításnak személy szerint azért örülök, mert rendkívül finom, sokféleképp elkészíthető és tulajdonképpen az ára is elfogadható.
Mostanában a hungaro mém jegyében fekete bajusz kerül a legkülönbözőbb dolgokra, emberekre, tárgyakra, bármire… Vannak köztük igazán szellemesek, de az biztos, hogy az enyém a legfinomabb 🙂
Tészta szerelem… Családilag beleszerettünk a házi tésztába. Én a készítésébe, Párom az evésébe 🙂 Be kell valljam, erre a szerelmére nem tudok féltékeny lenni! Nem lehet a boltit összehasonlítani ezzel…
Répatortáról valamikor 2007 környékén hallottam először, azért emlékszem rá pontosan, mert épp költözés alatt voltunk, a régi konyha már becsomagolva, az újról még jóformán azt sem tudtuk hol lesz… De annyira tetszett az ötlet, hogy bekéredzkedtem egy baráti konyhába a kipróbálásra.
Mint látjátok, mostanában nagyon rákaptam a kelt tésztákra. Szinte már nem is áll szóba velem a család hétvégén, ha nem készül reggelire valami finomság. Igyekeztem a kellemest a hasznossal párosítani és kicsit előre gondolkodtam, így a szépen lassan közelgő Húsvét ünnepi asztalára is beilleszthető csiga a mai reggeli Folytatás
Február van és tegnap megmutatta a tél, hogy még nem vonul vissza… Ma pedig igazán utálatos időjárást produkált, hideg, nyálkás, esős… ezt szerintem már pelenkás koromban is “brrrrrrrr időnek” hívtam…
Sokáig nem voltunk barátságban, mármint a hápogó baromfi és én. Talán mert Édsanya nem szereti ezért nem volt családi eledel, nagyszülők baromfi udvarában sem emlékszem, hogy hápogott volna bármelyik szárnyas…