Még egy lekvár így januárban… részben azért mert ez is egy kísérlet, részben mert kicsit sokkal több lekvárt vettem, mint ami elfogyott a sütikbe. Tegnapelőtt készült, de ha ez mond valamit, akkor elmesélem, hogy ma vettem egy újabb adag mákot…
Az idén még nem volt játék 🙂 Pedig már egészen 10 nap is eltelt az új évből… No, ezt gyorsan bepótolandó, rákattantam a Select food blogra, ahol Aliz blog születésnapi játékra invitálja olvasóit. Már írtam, hogy szeretem a blogját, leginkább a sok-sok halas illetve a portugál receptjei nyűgöznek le, de még nem igazán vállalkoztam egyikre sem.
Oké, tudom, hallom a gondolatodat: Télen is lekvár???
De igen, annyi kihívás van a lekvárfőzésben, hogy nem tudok neki ellenállni…
Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy a karácsonyra összevásárolt rengeteg gyümölcsmaradék egyik legjobb felhasználási módja…
Azzal szerintem mindenki egyetért velem, hogy a hűtő fagyasztó része bármekkora is, mindig kicsi. Azt viszont nem tudom hogy csináltam, hogy kivettem egy dobozt, ehhez ki kellett vennem egy kb.15 cm-es kis csomagot, majd ezt a kis csomagot nem tudtam vissza tuszkolni a helyére…
Valahogy ott felejtődött… Biztos Veled is előfordul, hogy valahogy bent ragad a hűtőben egy-két dolog.
Nos, én ügyesen elfelejtettem a levesből kiszedett zöldséget felszolgálni a leveshez… persze nem volt reklamáció, gondolom úgy gondolták, megfőzni is elfeledtem 🙂
Ez a 100. blog bejegyzés! Már amikor elkezdtem elhatároztam -személyes okokból-, ha eljutok idáig, ez a recept lesz a 100.
Tehát erre a kerek számra sütivel koccintok Veled kedves Olvasó! Méghozzá, az én kedvenc sütimmel!
A sörmártás régóta izgatta a fantáziámat, egyszer láttam valahol étlapon, de végül szokás szerint valamilyen hal étel győzött a választásnál, de valami miatt a fejemben maradt…
Pedig nem szeretem a sört!
Ez egy roppant gyors édesség, sőt pontosítok, inkább keserűség 🙂 Merthogy édességre vágytam ugyan, de valami olyanra, ami az étcsokoládé ízvilágát hozza vissza, de mégsem csoki… és nincs benne liszt!
Történeteinket mindig az élet írja, én csak jegyzetelek… időnként megkésve…
Mivel az idén kettesben itthon töltöttük a Szilveszter estét, elmaradt a hagyományosnak mondható szilveszteri malacsült, ezt nem tudom “kis tételben” előállítani, így hosszas tanakodás utána a csülök mellett döntöttünk.
Kinek mi jut eszébe a tejfölös kalács kifejezésről? Ugye lehet a kalácstésztában tejföl, vagy megkenve tejföllel a kalács, vagy?
Nos kérem szépen ez egy egészen speciális történet… Bogyiszlón ettem először,
Egy kártya- vagy társasjáték party elengedhetetlen kellékei: sör és tökmagos pogácsa. Védjük a férfiak egészségét, miközben ők azt hiszik kényeztetjük őket 🙂
Bár minden fajtáját szeretjük a rétesnek, azért az íz kombinációk és szokás szerint egy kis gyümölcs belecsempészése itt sem maradhat el. Bár személy szerint a sós ízeket (pl. káposztás) rétesben is jobb szeretem, de nagy kedvvel kombinálom az édeseket is, most a túró és az eper került összeboronálásra 🙂
Vendégünk volt tegnap délután, én pedig érkezése után röviddel szétnéztem a konyhában, hogy mit is adhatnék neki enni… Mert oké, hogy van ezerféle maradék, de azt én ugyan nem tálalom fel vendégnek…
Ezzel a tortával kívánok minden kedves Olvasómnak Eredményekben, Sütésben-Főzésben lelt örömben, Sikerben és Egészségben Gazdag Boldog Új esztendőt!
Sass Era / Sasó
Ez a palacsinta még a nyár végén jött szembe velem a Bors&Pepper blogon és akkor rögtön elhatároztam, hogy ki kell próbálni! Az idő múlásával elfeledkeztem róla, bár időnként beugrott, hogy: jaj, a joghurtos palacsinta 🙂
