Nem klasszikus csőben sült, de nem is klasszikus rakott, amolyan minek nevezzelek étel 🙂 Viszont nagyon finom, remek maradék hasznosítás, nevet pedig kell neki adni, így maradtam a rejtélyesebb csőben sült elnevezésénél.
A diótorta és úgy általában minden diós sütemény nagy kedvenc nálunk. Van hogy liszt és dió, van hogy liszt mentes változatban csak dióval készül egy-egy süti. Ez a torta az utóbbi változat.
Ismét egy kísérlet és egy kis tanulási folyamat következik… Néha azt gondolom túl bátor vagyok 🙂 De sikerült megoldani, az eredmény pedig minden pillanatnyi kétségbeesésem elfeledtette…
Ilyen vagyis hasonló bundás kenyeret Apukámnak csináltam először. Azt mondta, valami nagyon finom vacsorát kér… Egyik kedvence pedig a bundás kenyér. Mármint akkor 11-12 évesen általam is elkészíthető kedvence 🙂
Bár imádjuk a sonkát, és alig várjuk, az első adagot a friss füstölésből felvágjuk és megkóstoljuk, mégis marad Húsvét után főtt sonka. Ennek elfogyasztása aztán már varázslatokat igényel…
Ismét eltelt egy év és mint ünnepeken illő, tortát készültem sütni. A házi krémes és a francia krémes között vívódtam, végül egy kicsit egyedi tortácska született…
Sokat gondolkoztam, hogy a “roskadásig” töltött Húsvéti asztalon mi legyen idén a desszert… Ugyanis bármilyen finomat csinálok, a böjti napok után a sonka sok(k)…
Aztán szembejött velem egy ötlet…
Valahogy szerettem volna a Húsvéti asztalra is halat csempészni… Csak egy picit, csak épp jelzés értékűen… Nos, ez a tojás, teljesen megfelel erre a célra (is)!
Régóta terveztem, hogy készítek ibolyával valamilyen sütit. Eddig csak ehető dekorációként használtam, de most feltett szándékom volt belesütni a tésztába…
Gyerekkorom kedvenc péksüteménye volt… A gimnázium mellett volt egy nagyon jó kisbolt, ott vettem reggelente, szinte még meleg volt… és olyan jó ragadós…
Már írtam róla, hogy nem veszek bolti májast, sokkal finomabb az itthon készített és nem is igazán sok idő elkészíteni. Borjúmájast készültem a húsvéti asztalra tenni, de nem nagyon tetszett sem a kínálat, sem kedvenc hentesem arckifejezése, amikor mondtam mit keresek…
Ismét kalácsot készítettem, ismét Húsvétra.
A húsvéti asztalon nálunk mindig van kalács, sőt többféle kalács, édes és sós változatban is.
Elhatároztam, hogy az idén nem veszek csoki nyuszit, hanem mindenféle nyuszis finomságot készítek helyette. Például ezeket a csokis nyuszikat. Tartsatok velem, sokkal finomabb, mint a boltban kapható csokinak csúfolt nyulak…
Az idén mindenképp szerettem volna nyuszikat rakni a húsvéti asztalra, így kókuszgolyó készítés közben jött az ötlet, hogy mi lenne ha golyó helyett nyuszik lennének belőle? Még Húsvétig majd gyakorlom a formázást, de remélem az ért elsőre is felismerhető…
Azt hiszem a mai március 15-ét sokáig nem feledjük el… Ki ezért, ki azért, az Ünnep helyett most inkább az időjárásért, amely bizony nem volt kegyes. Rengeteg hó, nagy hideg…
