
Ha egy különleges, de igazán könnyen elkészíthető előételre vágysz, akkor ezt Neked találták ki. Én egyenesen imádtam, a roppanós rákocskákkal csodát tett a pikáns borsos “bunda”
Ha egy különleges, de igazán könnyen elkészíthető előételre vágysz, akkor ezt Neked találták ki. Én egyenesen imádtam, a roppanós rákocskákkal csodát tett a pikáns borsos “bunda”
Ki emlékszik a régi időkből a pacsnira? Amikor suliba jártam, még lehetett kapni, rendszeresen ez volt az uzsonnám, imádtam… Aztán eltűnt. Sokáig nem láttam sehol.
Bizton állíthatom, ezt csak egyszer kell kipróbálni, utána senki nem fog semmilyen bolti krémsajt, vagy vajkrém illetve társaik után vágyakozni… Az ízesítésnek pedig csak a fantázia és az ízlés szab határt…
Gyorsan elkészülő, teljes kiőrlésű liszttel és egy pici korpával kevert zsemlék vagy duci kiflik. Szeretem, mert tartalmas és napokig fogyasztható….
Ahogy az eddigi múltjából az írásoknak már kiderülhetett, nem vagyok nagy rizs rajongó 🙂 Most mégis egy rizses vagy rizsás (? 😀 ) édességet hozok, ebben a formában még én is szívesen megeszem néha… Annyira néha, hogy az elmúlt 10 évben, kb. először 🙂
A pesto az olasz tészták elengedhetetlen kísérője. Eredetileg bazsalikomból készítik fenyőmaggal, de ma már több változata is ismert. Hazai alapanyagokból a diós medvehagymás változat az egyik legelterjedtebb.
Évek óta nem használok klasszikusnak mondott pudingport, bár előtte sem voltunk nagy felhasználók, ha vettem, akkor is szinte csak csokisat és vaníliásat. No ez a kettő aztán rém egyszerűen elkészíthető itthon is…
Azt már volt szerencsém megtapasztalni, hogy a kéksajt és a medvehagyma nagyon jó páros, isteni pogácsát ettem belőle, így aztán gondoltam, ha pogácsában remekelnek, akkor bizony a tésztán is harmóniába kerülhetnek….
A húsevők körében nem lesz népszerű ez a recept, gondoltam, de megváltozott a véleményem, mikor Párom mindenféle “hozzáadott” hús nélkül jóízűen befalatozta, sőt kért még egyet…
Még mindig medvehagyma… és még lesz is egy darabig, míg kapható friss a piacokon, vagy gyűjthető az erdőben… Egyszerűen imádom, nem tudok ráunni 🙂 Remélem Ti sem unjátok még 🙂
Gyerekkoromban csak füttyös főzeléknek hívtuk, mert sok más kiskorúval egyetemben engem is azzal beszéltek rá a sárgarépa evésre, hogy egyem, mert különben nem fogok tudni fütyülni…
Tobzódok még egy kicsit a medvehagymás receptekkel, mert nagyon szeretjük 🙂 Ezt a sós kalácsot is nagyon jó feldobja, nincs benne sok, épp csak egy pár levél az íz kedvéért 🙂
Március 15-e sok szempontból szívemnek kedves ünnep. Szeretem a történelmet és különösen szeretem az 1800-as éveket. Ha abban a korban éltem volna, biztos a március ifjak közt lettem volna 🙂
Legyen egy kis ünnepi hangulat az asztalunkon is – ez lehetne a mottója ennek az összeállításnak, ami igazából nem egy konkrét recept, sokkal inkább csak egy ötlet arra, hogy játszhatunk a színekkel, színes étkekkel Nemzeti Ünnepünkön…
Ismét egy süti, amiben nincs hagyományos liszt, sőt ebbe még cukor sem került, tehát majdnem büntetlenül fogyasztható, még így a hirtelen beállt tavaszban is, amikor minden nő háromszor meggondolja mit is egyen 🙂